A mercedi szállás nem volt egy jó találat. Ez reggel is megmutatkozott, ugyanis felkelés után jó lett volna egy hideg ital. De mivel hűtő nem volt a szobában, ezért csak poshadt vizet tudtunk inni. Furcsa elgondolás, hogy egy olyan helyen, ahol már kora reggel majdnem 30 fok van, nincs a szobában hűtő.

A városban még beugrottunk a Walmartba megvenni a szükséges kaját. Másfél óra alatt kiértünk a Yosemitebe. Elég későn értünk a parkba, már dél-fél 1 lehetett, ráadásul a parkban általában 30 mph sebességkorlátozás van, és jó nagy távolságok. A mai napra a Yosemite Valley-t szemeltük ki, illetve egy óvatlan gondolattal felszálltunk  egy zöld shuttle járatra, és elmentünk a Mirror Lake megállóhoz. Innen indul a túravonal magához a látványossághoz. Ez a tó olyan tó, ami nem is igazi tó:) Vagyis egy hosszan elnyúló patak, ami kiszélesedik egy bizonyos helyen, lecsendesedik a futása, ez a része tűnik tónak.

Ahol a busz letett, onnan még kellett egy kicsit gyalogolni egy aszfalt úton, ami ment tovább, csak leágazott róla egy ösvény egy túrajelzéssel. Eszerint 1 mérföldre van a Mirror Lake, illetve az volt kiírva, hogy 1.0, de azt nem tudjuk, hogy milyen mértékegység tartozik hozzá...esetleg tengeri mérföld, vagy fényév, ugyanis gyanúsan sokat mentünk. Egyébként nagyon hangulatos erdei ösvényke, jó sok látogatóval, és néhány lovas túrázóval. A park más részein ki van írva, hogy a kutyakakit össze kell szedni. Bezzeg a lócitromot nem szedte össze senki, kerülgethettük is rendesen! 

Már a tóhoz is elég sokat gyalogoltunk, bőven több volt 1 mérföldnél, de a tónál derült ki, hogy a túlsó felén sokkal többen vannak. A mi oldalunkon elé sok hozzánk hasonló tudatlan emberke mászkált és kereste az átjárást, reménykedett abban, hogy valahol át lehet térni a túlsó partra. Egy fiatal pár volt, aki hozzánk hasonlóan kereste az átvezető utat, de egy idő után ők is feladták és visszafordultak.

Mi hősiesen kitartottunk és még egy darabig mentünk, de aztán már kidőlt fák, pocsolyák állták az utunkat, így mi is visszafordultunk. Visszafele haladba, akik szembe jöttek velünk, folyamatosan érdeklődtek, hogy hol lehet átmenni a tó/patak túloldalára. Jó lett volna, ha lettek volna információs táblák, hogy mitől milyen távolságra vagyunk, vagy hogy ne keressük feleslegesen az átjárást. Az interneten találhatók szép képek a Mirror Lake-ről, de mi sajnos nem láttuk meg azt a tükröződést, amiről a nevét kapta. Talán túl alacsony volt a vízszint, vagy a rossz oldalon álltunk... Mindegy, legalább túráztunk egy jót, de ki is fáradtunk benne. Csak hát elment vele vagy 3 és fél óra, így mire visszaértünk a völgybe, már csak a Yosemite Fall-t volt időnk megnézni. Ez egy két részből álló vízesés, az alsó részéhez viszonylag közel lehet menni, így meg lehet nézni, hova folyik el a víz.

Napközben is látszott, hogy sok látogató van, de igazából ez akkor mutatkozott meg, amikor fél 6 körül hazafele indultunk. Csúcsforgalom, dugó mindenütt, külön személyzet irányította a forgalmat. A nagy terepjárósok itt is próbáltak előnyhöz jutni, pl. a buszsávban tolakodtak előre. Este 8-ra értünk vissza Mercedbe a szállásra, fáradtak voltunk és éhesek. Egy gyors jégkrémezés sokat segített a közérzetünk javításán.   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.