Végre nagyjából folyamatosan tudtunk aludni éjszaka, és reggel 6-kor ébredtünk. Azért azt túlzás lenne kijelenteni, hogy sikerült kialudni magunkat, de lassan talán átállunk az itteni időszámításra. Mivel előző nap nem álltunk meg sehol sem enni, csak a korábban vásárolt kekszeket pusztítottuk el este, reggelre már igen éhesek
voltunk. Nem fűztünk nagy reményeket a reggelihez az előző napok tapasztalatai alapján, de nagyon pozitívan csalódtunk. Egy külön reggeliző helyiség fogadta a vendégeket, ahol rengeteg féle dologból választhatott az ember: volt ott kétféle gabonapehely, főtt tojás, kenyér, angol muffin, waffel, lekvárok, szirupok, banán,
tej, narancslé, kávé. Igaz, egy nagy tacepao hirdette, hogy "ebédet nem adunk", vagyis nem kéne mindent bezabálni:-)
Reggeli után elindultunk a Canyonlands National Parkba. Korábban azt terveztük, hogy a Canyonlandset délről közelítjük meg a 211-es scenic drive-on, de - ismét csak az időhiány miatt -, úgy döntöttünk, hogy a mai napon a Needles Overlook-kal kezdünk. Monticelloból ezért Moab felé vettük az irányt, és egy 20 mérföldes kitérővel
értük el a Needlest. Érdekes módon itt nem volt hatalmas tömeg, 5-6 ember volt csupán, és ez azért volt érdekes, mert a látvány nem mindennapi. Egy nagyon picit láthattunk a Colorado folyóból is. A hatalmas kiterjedésű kanyonban látható mindenféle sziklaforma, ami csak elképzelhető, és mindehhez félelmetesen giccses hátteret
biztosítanak a távoli havas hegycsúcsok.
Ezt tényleg képeken érdemes megnézni, nem lehet elmesélni, igaz, teljesen azok sem adják vissza az élményt. Itt találkoztunk először egy igazi, őshonos vadállattal, egy kb. 5 centi hosszú gyíkkal:) Bár ha jobban meggondoljuk, a tegnapi vérmókus is igen megrázó élmény volt (sajnos arról fotó
nem készült). Visszafele tehenek állták el az utunkat, amik szabadtartásban legelnek mindenfele. Igazából nem tudni, mit esznek, mert ez a föld a füvet is alig bírja eltartani.
A Needlest egyébként ingyen néztük meg, semmiféle hivatalos emberke a környéken nem volt. Annak ellenére, hogy szépen ki volt építve a terület, semmi nem utalt arra, hogy pénzt kérnének érte. A látvány mellett a hőmérsékletet tekintve is hasonlót tapasztaltunk, mint a Grand Canyonban: amikor megérkeztünk, a hőmérő 14-15 fokot mutatott, amit a kocsiból kiszállva ténylegesen ennyinek is éreztünk, de egy óra múlva már égető volt a napsugár, annak ellenére, hogy a hőmérséklet jelentősen nem emelkedett.
A Needles után rövid autózással felértünk az Arches National Parkba. Itt nélkülöznünk kellett a GPS-t, mert egyszerűen elveszítette a kapcsolatot. Moabban megálltunk
tankolni, hogy biztos ami biztos, elég legyen a benzin, mert megint nagy területet kellett bejárnunk. Viszont elkövettünk azt a hibát, hogy nem álltunk meg kajálni,
ismét csak kekszet eszegettünk, ami délutánra megbosszulta magát.
A parkban újra használhattuk a tegnap vásárolt éves belépőnket. A látványosságokhoz egy meredek út vezet felfelé, ami távolról elég félelmetesnek tűnik. A nagy
sziklafal előtt a kis matchboxok sorban haladnak felfelé, és mintha folyamatosan a szakadék szélén kellene menni. Közelről ez már nem volt ennyire félelmetes, viszont
ezért a látványért még kockáztatni is érdemes lenne. Az ember ismét úgy érzi magát, mint Gulliver az óriások földjén. Hatalmas vörösesbarna, csokira emlékeztető,
mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen formákat produkáló sziklák vannak mindenütt, amiket a víz és a szél eróziója alakított ki. A híresebb pontokat mindenki
ismerheti, láthatta képeslapon, mint pl. a Balanced Rockot vagy a Windows háttérképeken is látható Delicate Arch-ot. Kb. 11-től délután 4-ig végigjártuk az egész
területet, de nem minden kilátón álltunk meg, és nem minden túraösvényt jártunk végig, mert azt egy nap alatt lehetetlenség megcsinálni. Az ember el is fárad benne.
Ráadásul a nap is tűz, bár a tényleges léghőmérséklet itt sem olyan magas, a kocsiban viszont elviselhetetlen lesz a hőség, és még az ivóvíz is felforr.
Az Archesban már nem kellett félnünk a magánytól, rengeteg volt a látogató, a kilátóhelyek közelében parkolóhelyet is alig lehetett találni.
Bár talán nem lehet összehasonlítani a nemzeti parkokat, de ránk sokkal nagyobb hatással volt az Arches illetve a Canyonlands (amit eddig láttunk belőle), mint a Grand
Canyon. Utóbbi sokkal népszerűbb is, de mindezt csak annak köszönheti, hogy közel van Las Vegashoz, és így a show részévé válhat. Viszont a utahi parkok látványban
simán felveszik a versenyt vele. Mondjuk ezt csak ennek a két parknak a látványa alapján, és akkor még nem beszéltünk a többi utahi nevezetességről.
A ma éjszakát Green Riverben töltjük, a Kinghts Innben. Úristen, már ennyi az idő??? (negyed éjfél) Holnap a Canyonlands északi részét fogjuk megnézni, és elindulunk
Las Vegas fele, Cedar Cityig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gépötty · http://indafoto.hu/gepotty 2013.05.05. 23:11:51
Nézem ám a térképen (pedig dolgoznom kellene), nem semmi távolságokat tesztek meg. Bazinagy öntöző izék vannak Green Rivertől északra pl. (egy kisebb van nem messze a Knights Inntől is), de nem volt semmi, hogy előbb láttam meg a gabonaköröket guglimapsen, mint a várost :)
Nem semmi helyeken mentek át, nem irigyellek, sőt utálnék ott járni :D
Azt mondjátok már meg, mindenféle tövises gazt termeszteni az utak mellett, ilyen amerikai szokás? Csak mert a streetview képeken ez egy folyamatosan visszatérő motívum.
Legyetek jók, holnap elvileg már gép mellett leszek, mikor bejelentkeztek szkájpra!
Gépötty · http://indafoto.hu/gepotty 2013.05.05. 23:18:59
gólyo ronvéj 2013.05.06. 04:26:02
Eddig kb. 1500 mérföldet tettünk meg.
Mi az a tövises gaz, amire gondolsz? A kaktuszt nem termesztik, nő magától:-)