Reggel tehát ramatyul ébredtünk, majd elfogyasztottuk a reggelinek csúfolt egy db édes péksüteményt (nem kell nagyra gondolni). Mellé kérhettünk volna még kávét, de nálunk ez nem opció, más alternatíva meg nem volt. Amúgy is azt terveztük, hogy megvásárolunk pár, az utazáshoz szükséges dolgot, így beugrottunk az egyik Walmartba. Szerencsére El Cajonba bármerre indul az ember, talál egy Walmartot. Potom pénzért vettünk egy 24 db fél literes üveget tartalmazó ásványvíz csomagot, Gatorade-et, rágcsálnivalót, mindezt 10 dollár alatt. Viszont szerettünk volna egy olyan adaptert venni, amivel a mi elektromos cuccaink is ráköthetők az elektromos hálózatra, de ebben a boltban ilyen nem volt. De néhány méterre, a Radioshack-ben tudtunk venni, viszont eléggé drágán, több, mint 15 dollárba került. És ez csak egy szimpla dugó-átalakító, nem feszültség átalakító.
Ezután nekivágtunk a nagy utazásnak. Beállítottuk a GPS-t, és iszonyatos hőségben elindultunk Sedona felé. Útközben barátkozni kellett az autóval, és megszokni az automata váltót, annak minden előnyével és hátrányával (útközben repülnek a csomagok a hátsó ülésről minden "váltáskor" - értsd: amikor beletapos az ember a fékbe) együtt. Esküszöm a tempomatot is használnám, ha tudnám hol is van a kapcsolója. :-) Láttunk szép tájakat, meg böszme nagy kocsikat és kamionokat, meg idegeneket összezavaró és nem túlságosan segítő útjelző táblákat. Az egyik kijáratnál pl. csak azért tértünk le az útvonalról, hogy megálljunk tankolni, de a táblán jelzett kutat sehol sem találtuk. Volt ott ugyan egy olyan építmény, ami hasonlított a benzinkútra, már ami a kocsibeállót (jellegzetes tetőrészt) illeti, de kút nem tartozott hozzá. Így aztán visszatértünk az eredeti útra (ami egyébként nem mindig egyszerű, köszönhetően a furcsa úthálózat jelöléseknek), majd később találtunk egy már működő kutat. Megkértük az eladót, hogy segítsen az első tankolásban, hogy legközelebb már önállóan is menjen. Végülis nem egy nagy ördöngősség, csak kicsit másképp működik a rendszer, mint Mo-n. Holnap lesz lehetőségünk élesben is kipróbálni frissen szerzett tudásunkat, ugyanis a teli tank benzin éppen elég volt arra, hogy a szállásunkra eljussunk, mert a tankolás utáni maradék ötszázegynéhány kilométert egyhuzamban, megállás nélkül nyomtuk le. Este 6-ra megérkeztünk a szállásunkra, a Days Inn Kokopellibe, ami Sedonában, egészen pontosan Village Of Oak Creekben van. A szobából a kilátás lélegzetelállítóan gyönyörű, és az egész település eszméletlenül szép, hangulatos .
Reméljük, itt már tudunk aludni is, mert holnap ismét húzós napunk lesz. Végigmegyünk majd a Sedonától Flagstaff irányában lévő scenic drive-on, utána megnézzük a Grand Canyont, majd még el kell mennünk a következő napi szálláshelyünkre, ami Utah államban, Monticelloban lesz. Már a mai napon is sok előnyét láttuk a nyugati part természeti szépségeinek, hiszen a hegyekből, 3000 lábról leereszkedtünk egészen 400 lábig a sivatagba, meg is volt a repülés-szindrómás fülpattogás. Utána pedig ismét felkapaszkodtunk a hegyekbe, hogy a visszatérjünk a kissé alacsonyabban fekvő völgybe, ahol jelenleg vagyunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gépötty · http://indafoto.hu/gepotty 2013.05.04. 23:57:06
Gondolva van ám rátok annyira, hogy öt év után újra van szpájk a gépemen! Csak mindig elfelejtek belépni. És mikrofonom sincs, de úgysem rám vagytok kíváncsiak.
Oszt' komolyan megvan minden bőröndötök? Azt se küldték Hong Kongba, amibe a kokót meg a herkát rejtettétek? :D
Írjatok rendszeresen (jelzem ötödike van, és a másodikai szöveget olvasom!), és képeket is szeretne a tömeg!
Ja, hazafelé majd kellene egy kicsit módosítani az útvonalon, Jorge, Santos és Velazquez barátom adna nektek egy bőröndöt Bolíviában, amit haza kellene hozni, nektek nem nagy tétel :D :D :D
gólyo ronvéj 2013.05.05. 14:11:55
Még nem vagyunk niggerek, de a rák formátumot már felvettük:-)
El vagy maradva, Jorge barátodék már valamelyik útszéli motelben dolgoznak karbantartóként...vagy nem annyira motel az? Egyenlőre jól érezzük magunkat, szép az ország, de a rácsos oldalára nem igazán vagyunk kíváncsiak:-)
