Reggel búcsút intettünk az óceánnak, és viszonylag korán útnak indultunk, hogy eljussunk a Yosemite Nemzeti Parkba. Ez a Nemzeti Park igen nagy területű, így bejárása több napot fog igénybe venni.
Ma a déli bejáraton, Fresno felől közelítettük meg az NP-t. Az előző napokban arról panaszkodtunk, hogy milyen hideg van a tengerparton, hát most megkaptuk az ellenkezőjét. Fresnoban már 32 C fok volt, szerencsére ahogy közeledtünk a NP-hez, egy kicsit lejjebb ment a hőmérséklet. Azonban bent sem volt igazán hideg, annak ellenére, hogy havas hegycsúcsok vettek körbe minket, pólóban vagy vékonyabb pulcsiban kényelmesen el lehetett mászkálni.
A déli bejárattól északnak vettük az irányt, hogy eljussunk a Glacier Pointig. Az út ide elég kacskaringós, a végén már egészen szédültünk. Többször megálltunk a kialakított útszéli helyeken fotózni a hegyeket, szép fákat. Az egyik kitérőnél az úttesten napozott egy prérifarkas. Kicsit sem zavartatta magát, hogy pár méterre haladnak tőle az autók. Még láttuk a tükörben, hogy a mögöttünk jövő autós megáll, a prérifarkas pedig feláll és elindul feléje...
Kb. egy óra volt, mire elértünk a Glacier Point Road végéhez. Itt két szép hegyes látnivaló van egymással szemben. Az egyik a Washburn Point, a másik pedig a 2199 m magas Glacier Point.
A havas hegycsúcsok, kopár sziklák, és a közte megbúvó vízesések olyan érzetet keltenek, mintha az ember valami szép posztert nézegetne. A Glacier Pointnál ismét láttunk egy csomó kövér mókust. Az állatkák pár centire is megközelítik az embereket, talán a kiírás ellenére mégiscsak szokták etetni őket a látogatók...
Mivel már későre járt az idő, ezért nem mentünk be a Valley-be, hanem Merced felé vettük az irányt. Útközben átmentünk egy alagúton, és mögötte, a Tunnel View-nál megálltunk, de itt már esett az eső. Úgyhogy itt sajnos nem sikerült túl jó fotókat készíteni, mert nagy volt a pára (köd).
Utána rákanyarodtunk a 140-es útra, és végigjöttünk a Merced folyó mentén. Ekkor tulajdonképpen már kint voltunk a Nemzeti Parkból, de még hosszú kilométereken át gyönyörű tájakon mentünk keresztül. De ezt már annyira nem tudtuk értékelni, mert éhesek, fáradtak, és fejfájósak voltunk, alig vártuk, hogy a szállásra érjünk.
Megérkeztünk a szállásra Mercedbe, ahol ismét pokoli hőség fogadott (32 C).Az Americas Best Value Inn nevéhez méltatlanul nem túl igényes szobákat ad ki, igaz, nem magas áron (bár magasabb áron, mint ahogy a Booking.com-on foglaltuk). Mivel már farkaséhesek voltunk, szakítottunk a hagyományokkal, és nem mentünk el a Walmartig, csak átugrottunk a szomszédos pizzériába. Ott vettünk egy nagy pizzát, mert gondoltuk, hogy pillanatok alatt fel fogjuk falni, de végül csak a 3/4-ét sikerült elfogyasztani...néhány óra alatt.
Holnap újra visszamegyünk Yosemite-be, még rengeteg néznivaló van a Nemzeti Parkban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gépötty · http://indafoto.hu/gepotty 2013.05.12. 18:58:39
Örülök, hogy nem vesztetek el :)
Van pár napos lemaradásom az olvasásban, de amint időm engedi pótolom, csak kicsit rövidek a napok minden elvégzendő teendőre. Érezzétek jól magatokat továbbra is! :)
G.