Jót aludtunk a majd' egy méter magas ágyakon. Mivel a hotelben reggelit nem adnak, venni pedig csak drágán lehet, ismét a Walmart mellett döntöttünk, amit tegnap este a szállásra jövet szúrtunk ki a buszról. Tulajdonképpen gyalog nincs messze, mégis tovább tartott átjutni egy kereszteződésen (nagyon lassan vált a lámpa - Amerika nem a gyalogosoké), mint bevásárolni. Megvettük a már standard kajákat: pulykamell sonka, kakaó, zsömle, változatosság kedvéért egy kis salátát is. Mivel itt minden baromi nagy kiszerelésben van, elég sokáig kellett keresgélni, míg találtunk egy olyan krémsajtot, amit két nap alatt el tudunk fogyasztani.

Reggeli után bebuszoztunk a Stripre. Meglepő volt látni, hogy milyen sok ember jár kerekesszékkel. Ez viszont nem okoz problémát a közlekedésben. A buszokat lesüllyesztik a járda szintjére, a buszsofőr kihajt egy rámpát, amin fel lehet hajtani a buszra vagy onnan le. Ez kb. 1-2 perces művelet, de emiatt senki nem morog vagy idegeskedik. Belegondolva, talán ezek a kerekesszékesek sok esetben a különböző háborúkat megjárt veteránok is lehetnek...  

Az időjárás ma sem volt kedves hozzánk, kifejezetten hideg volt, nagy széllel, néha az eső is esett. Ettől függetlenül nagy volt a nyüzsgés. Elsétáltunk egyik irányban az Excaliburig, majd a másik oldalon vissza és fel egészen a Treasure Islandig. Ez jó négy órás út volt, úgy, hogy sikerült megállni, hogy ne játsszunk sehol:) Az épületek, a kaszinók hatalmasak, a hozzájuk tartozó üzletsorok is igencsak impozánsak. Itt láthatjuk az utcán, ahogy Pókember Batmannel beszélget, és Spongyabob fűzi Hello Kitty fejét. Láttunk női Pókembert (Pókasszonyt?), és két Elvis imitátort is, akik valószínűleg Mexikóból jöttek. Hogy ezeknek a figuráknak mi a szerepük, azt nem tudjuk, fotózkodni lehet belük (miért is?), és borravalót adhatunk érte cserébe.

Több helyen is volt élőzenés műsor. Ezek igen hangulatosak voltak. Egyébként az egész Stripen szól a zene, az egyik kaszinónál üvöltött a Nirvana, de a másik helyen már Frank Sinatra énekelt. Tehát a zene is olyan, mint a tömeg, sokszínű. Viszont szomorú volt látni a rengeteg koldust. Sokan tukmáltak ránk különböző reklámcédulákat, próbálták eladni a Grand Canyonos túrákat, és ledér hölgyek szexuális szolgáltatását reklámozó, telefonszámmal ellátott kis kártyákat nyomtak az ember kezébe. 

Nehéz megfogalmazni, hogy mi is a Strip, de tény, hogy van egyfajta hangulata az egésznek. Itt is minden akadálymentesített, de szükség is van rá, mert sok esetben idős nénikék járókerettel rohannak a kaszinóba, és bizony a gépek körül napközben is rengeteg nyugdíjasnak tűnő arc ül. Lehet, hogy az építkezések miatt, de sok helyen csak a kaszinókon át lehetett eljutni a következő helyre, ami elég problémás, ha két irányból nagy tömeg próbál eljutni A-ból B-be. Azonban itt is sikerült ellenállnunk a "kísértésnek", hogy leüljünk egy Black Jack asztalhoz, vagy megnyerjük a több százezer dolláros jackpotot valamelyik félkarú rablón.

A Stripen a dúsgazdagok is megtalálják a maguknak való boltokat a nagyon márkás termékekkel, ugyanakkor hondurasi, indiai, mexikói olcsó termékeket, pl. pólókat is meg lehet itt vásárolni, és természetesen rengeteg vegasi emléktárgyat. 

Nem lettünk két nap alatt Vegas-szakértők, de amennyit láttunk belőle, az tetszett, jó volt, de biztos van még ezer más színe, íze a Strip világának.

A gördülő talpú Walkmaxx cipőink miatt eléggé izomlázasan és fáradtan tértünk vissza a szálláshelyre. Egy gyors kaja, és lementünk megkísérteni Fortunát. Úgy terveztük, hogy nem fogunk sokat nyerni, hogy ne ássanak el minket Vegas mellett a sivatagban, és ezt sikerült is betartani. Két órán át játszottunk, leginkább a  Deuces Wild videopókert, igazából időtöltés volt és csak az íze kedvéért. Ennyi idő alatt csak 5 centet vesztettünk, azt is csak azért, mert az egyik gép valami Kenót indított el. Érdekes volt, hogy a gép nem pénzt ad ki, hanem egy ticketet, amit egy külön automatában lehet pénzre váltani. 

Mivel eddig a napig volt meg a szállásunk lefoglalva, mostantól rögtönözni kell. Ennek az az oka, hogy a Yosemite National Parkba mindenképpen szeretnénk elmenni, de annak egy része az időjárás miatt még zárva van. Előzetesen úgy néz ki, hogy május 11-én meg fogják nyitni a Tioga Roadot. Azonban épp ma olvastuk a rossz hírt, hogy a már korábban megnyitott Glacier Pointhoz vezető utat újra lezárták a rossz időjárás, havazás miatt. Ezért holnap egy újabb 7 órás etap vár ránk. Pismo Beachre megyünk, szétnézünk a tengerparton, remélhetőleg ott nem lesz havazás. Ezzel időt akarunk nyerni a Yosemite alaposabb bejárásához.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.