Sedonában sem tudtunk aludni. Reggel 4-től ébren voltunk, de próbálkoztunk, hátha bealszunk még...nem jött össze. :-/
6-kor felkeltünk, majd séta a váro...faluban. Baromi szép és ezt majd fotókkal is bizonyítjuk,
csak le kell butítani a felbontást, mert visszadobálja a blog.
Elfogyasztottuk a kontinentálisnak mondott reggelit. Közben megint elgondolkodtam azon, mitől marad az életben, aki ilyeneket
eszik. :) Persze tudjuk jól, ezeknek a hotelekben adott reggeliknek csak az a szerepe, hogy a manus ne haljon éhen, míg átmegy az út túlsó oldalán található ...
mondjuk Wendy's-be.
Reggeli után búcsú Sedonától, indulás Grand Canyonba. Flagstaffig egy nagyon szép scenic drive vezet, utána egy uncsi freeway. A freewayen általában 75 mph a limit.
Ezt nekem mindig be kell tartanom, mert két nő is folyton rám szól, ha 1-el
is gyorsabban megyek. Az egyik nő a gps hangja, a másik Noémi, aki mióta rájött, hogy a gps mutatja a pillanatnyi sebességet is, azóta semmit nem látott az útmenti
tájből, csak a képernyőt figyeli. :-)
Minden probléma nélkül megérkeztünk GC-ba 11 óra körül. A terület National Park kategóriában van, ezért megvettük az éves bérletet, amivel az összes nemzeti parkba be
lehet menni. 80 $ az ára. Figyelni kell, mert State Parkokba, Tribal Parkokba ez a belépő nem lesz jó.
A Canyonról azt olvastuk korábban, hogy ha akarja az ember, 2 óra alatt végig lehet járni... Hmmm..hogyan? Mivel? Mikor?
Nekünk 2 óra arra volt elég, hogy leparkoljunk - ami nem is olyan egyszerű, mivel dugig volt a hely-; illetve, hogy megnézzük a Mather Pointot és kibuszozzunk a Yaki
Pointig.
Az, hogy saját autóval mekkora területet járhatunk be, az változó, de a Yaki Point mindig csak busszal érhető el, mivel civil autók ki vannak tiltva arról a
területről. A Mather Point elég sok látnivalót kínál. Egy kb. 1 km hosszú sétányt kell elképzelni, amin 5-6 kilátórész van kialakítva és dugig van emberekkel.
Mire mindezt körbejártuk, eltelt 3/4 óra. Filóztunk, hogy mit nézzünk még meg, figyelni kellett arra, hogy még ezen a napon el kell érnünk Monticelloba, ami 5 órányi
vezetés GC-től.(amcsik erre mondják azt, hogy átugrok a szomszédba:-) ) A buszok 15 percenként indulnak, de színkódjuk alapján (piros, kék, sárga) hosszabb-rövidebb és
egymást nem fedő szakaszokat járhatunk be velük. Mi a sárgát választottuk és elmentünk a Yaki Pointra. Nem akarok felvágni a 42x-es zoomos fotógépemmel, de elláttam a
Mather Pointról ide. Így igazából, akár oda se kellett volna menni.:-) Ez persze túlzás, meg tudom, hogy más szögből látod, tehát jó volt odamenni.
Egyébként érdekes volt, hogy a levegő hőmérséklete csak 15 fok volt, de annyira erősen sütött a nap, hogy simán 25-30-nak éreztük (meg is égetett minket). Egyedül az
árnyékos, szeles részeknél lehetett érzékelni, hogy kicsit hűvös van.
A Yaki Point után busszal visszamentünk a Visitor Centerbe (itt van a Mather Point is) és elindultunk Monticello felé, de úgy terveztük, hogy a GC-hoz tartozó Desert
View kilátó felé hagyjuk ela parkot. A Desert View-nál van egy régen épített kilátó torony, lehet venni ereklyéket, iszony drága amerikai termékeket és kicioccó
eredeti kínai indián cuccokat. :-) Ennyi volt a Grand Canyon a számunkra, egyszerűen nem volt több időnk rá. Szerintünk nyugisan 2-3 nap kell, hogy minden látnivalót
megnézzünk, esetleg egy kis túra a Canyonba...
Délután 3-kor indultunk a következő szálláshelyre Monticelloba. A Canyont elhagyva egy baromi szép részen ereszkedtünk lefelé...ha jól rémlik Cameron irányába. Aztán
gyorsan elértük a kicsit lehangoló képet mutató, valószínűleg az őslakos indiánok által lakott területeket. Érdekes volt látni, hogy mindenfele iskolabuszra
figyelmeztető táblák voltak, holott házakat az út mellett nem mindig lehetett látni, viszont olyat is láttunk, amikor az iskolabusz utat tört a rekettyésben hazaszállítva a diákokat. Ez az egész egy picit szomorú látvány volt.
Reggel Sedonában már gond nélkül tankoltunk a bankkártyánkkal, oly módon, hogy bent hagytuk a kártyát a kasszásnál, megtankoltunk és utána lehúzta a kártyát. Nagyon egyszerű volt. Ezen felbátorodva Arizona határában újból megpróbáltunk tankolni (meg egy kicsit megmozgatni a tagjainkat), de itt nem volt olyan egyszerű. Nem azért, mert egy indián hölgy volt a kasszás, de nagyon nehezen értette meg, hogy mit is akarunk. Húsz percet szórakoztunk, mire sikerült megoldani a problémát.
Ezután átértünk Utahba és ismét nagyon szép, látványos helyeken mentünk, hiszen pl. elhaladtunk a Monument Valley mellett is. Szóba sem került, hogy bemenjünk, el kell fogadni, hogy annyi a látnivaló, hogy egyszerűen képtelenség mindent megnézni. Ez az a hely, ami a western filmek kedvelőinek kedves lehet, hiszen rengeteg ilyen témájú film készült itt. (Sedona környékén pedig Terence Hill Keményfejű című filmjét forgatták.) Azért az útról befotózgattunk a Valleybe. Aki esetleg eredeti, navahó ékszert akar venni, az itt Utahban, Arizonában könnyen megteheti, hiszen az út mellett rengeteg összeeszkábált bódé van, ahol ilyesmiket árulnak.
Átmentünk Mexican Hat-en is, sajnos a Goosenecks Park sem fért bele az időbe.
Este kilencre érkeztünk meg Monticelloba, ami igazából este 8 volt, de mivel ők 1 órával előrébb vannak, állíthattuk át óráinkat.
A szállásunk a Wayside Motor Inn Monticello volt, ami eddig talán a legjobb szolgaltatást nyújtotta.... csak baromi hideg volt éjszaka.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.